A hamvasztás, az újabb történelmi kutatások szerint a temetkezés legősibb formája. Már a nomád-, vadász- és háborúskodó népfajok ezt a módot követték. Indiában, a legrégibb időkben, ez volt a szokás. Ezt bizonyítják a hun sírok urnaleletei. Görögöknél, rómaiaknál elterjedt, sőt előkelő szokás volt.

A kutatók olyan halotthamvasztót találtak, amely valószínűleg Kr. E. 4000 évvel létesült. A kereszténység volt az, amely - keletkezése után pár száz évre - a földbe való eltemetést a temetkezés egyedüli keresztényi formájának mondta ki, és így a kereszténység terjedésével a hamvasztást mindenütt felváltja az elföldelés. A felvilágosodás idején újra felmerül a hamvasztásos temetés igénye. A katolikus egyház kiváló emberei is felléptek ismételt bevezetése érdekében. 1774-ben Scipione Piatolli pápai prelátus disszertációja a hamvasztásos temetésről szólt.  

Ma már a hamvasztás elfogadott temetkezési forma, és minden ember szabadon rendelkezhet, hogy melyik temetkezési formát választja.

 

Hamvasztásos temetkezési helyek közül, többféle lehetséges:

  • Szimpla colombárium fülke. (egy elhunyt hamvainak befogadására van lehetőség) Az urnafülkék önnálló kolombárium falban, vagy kerítésfalban létesíthetők.30 x 30 cm-s (belméret 26 x 26 cm-s) Álltalában 10 évre megváltható.
  • Dupla colombárium fülke. ( két elhunyt hamvainak befogadására van lehetőség) általában 10 évre megváltható. ( 59 x 31)
  • Urnasír. ( legtöbbször 4 férőhelyes) egy beton keszonba kerülnek az urnák,a földdel egy síkban van ) általában 10 évre megváltható.
  • Urnakripta (legtöbbször 4 férőhelyes), a föld fölött lévő, beton, vagy nemeskőből készült építmény. általában 10 évre megváltaható.
  • Urna elhelyezése koporsós sírhelybe. Általában 4 urna behelyezését engedik, a sírhely lejárati idejét nem hosszabbítja meg.